Véget ért az uborkaszezon.

Kedves Olvasó!

Ha követted a HÉSZ felületeit, bizonyára észrevetted, hogy a nyári hónapokban a korábbiaknál jóval visszafogottabb volt a kommunikációnk.

Ennek több oka is volt.

Egyrészt bennünket is elért a nyári szabadságolások időszaka és az ilyenkor megszokott „uborkaszezon”.

Másrészt az elmúlt hónapokban azt is megtapasztaltuk, hogy bizonyos régi beidegződések meglepően gyorsan képesek újratermelődni. Az a nyílt és őszinte kommunikáció, amelyet a HÉSZ az elmúlt időszakban követett, nem mindenhol aratott osztatlan sikert.

Hogy miért jelenthet problémát a nyilvánosság és az egyenes beszéd ott, ahol nincs mit eltitkolni, annak megfejtését ezúttal meghagyjuk másoknak.

A legfontosabb ok azonban egészen más.

Dolgoztunk. Méghozzá sokat.

A nyári hónapokat olyan szakmai háttérmunka elvégzésére fordítottuk, amelynek eredményei hosszabb távon határozhatják meg a katonák érdekképviseletének lehetőségeit.

Ma már rendelkezünk:

– kidolgozott életpálya-lezárási koncepcióval;
– önálló bérstratégiával, amelyhez költségvetési szempontból is modellezett bérrendszer és bértábla kapcsolódik;
– saját, törvényi szintű katonai jogállási szabályozási koncepcióval;
– valamint egy átfogó alapjogi és európai uniós jogi felülvizsgálattal.

Vagyis miközben kevesebbet beszéltünk, annál többet tettünk le az asztalra.

Mindeközben egy régebb óta húzódó költözési projektet is le kellett zárnunk – úgy, hogy maga a fizikai költözés végül el sem kezdődött.

A honvédségnél edződött ember ezen aligha lepődik meg. Ebben a világban időről időre megszületnek nagy szervezeti elképzelések, majd egy vezetőváltás, új prioritás vagy megváltozott kormányzati szándék következtében ugyanilyen természetességgel át is alakulnak.

A civil szervezetek elhelyezésének átalakítása még az előző kormányzati időszakban indult el. A folyamat közel két év után érte el a HÉSZ-t. Azóta azonban több alapvető körülmény megváltozott. Más lett számos kormányzati és honvédelmi ingatlanhasználati prioritás, így a Kerepesi úti objektum kiürítése sem szükségszerű már.

Egy felelős szervezetnek ilyenkor konsturktívan kell az ügyhöz állnia, rendeznie kell a megkezdett folyamatokat, elvarrni a jogi és pénzügyi szálakat, és továbblépni.

Mi ezt tettük.

És hogy van-e súlya annak, amit a HÉSZ csinál?

Úgy tűnik, van.

A nyári csend ugyanis néhányakat arra indított, hogy a szakmai munka helyett a HÉSZ-szel és annak tisztségviselőivel foglalkozzanak. Voltak, akik ebben vélték megtalálni saját újrapozicionálásuk és karrierjük lehetőségét.

Jelentjük: nem sikerült.

Az ilyen történeteknek azonban van egy visszatérő tanulsága.

Építeni nehéz. Koncepciót alkotni, számolni, jogszabályt elemezni, tárgyalni, alternatívát felmutatni még nehezebb.

Rombolni első látásra egyszerűbbnek tűnik.

Csakhogy ahhoz is kellene némi tehetség.

A sárdobálásnak pedig van egy különösen kellemetlen tulajdonsága! Aki túl sokáig csinálja, egy idő után maga is sáros lesz. És ugyanúgy nem lesz igaza, mint azelőtt…

Mi ezért inkább maradunk annál, amihez értünk:

dolgozunk.

Az uborkaszezonnak vége.

A következő időszakban fokozatosan bemutatjuk az elmúlt hónapokban elkészült szakmai anyagainkat, javaslatainkat és koncepcióinkat. Ehhez jövő hét elején indítunk egy új rovatot is „AHOGY MI LÁTJUK… ÉLETPÁLYA ÉS JOGÁLLÁS” címmel.

Lesz miről beszélni.

A HÉSZ pedig továbbra is azért teszi a dolgát, amiért létrejött:

a katonákért, a honvédekért, az állomány érdekeiért.

A többiről majd gondoskodik az idő.